1. Fejezet

– Elég erőteljesen flörtölnek veled – vigyorog rám Jongin, túlkiabálva a hangos zenét.

Azonnal felcsillannak a szemeim, és poharamba kortyolva követem a tekintetét a villódzó fényekben táncoló tömeg felé. Nagyot nyelek a maró alkoholból, majd közelebb hajolok Jonginhoz, de továbbra is a teret pásztázom.

– Hol?

– Veled szemben, a fehér ruhában – kiabálja egyenesen a fülembe.

Megpillantom azt a bizonyos fehér ruhát, ami szó szerint világít az UV fényektől. A benne lévő lány hosszú lábai teljesen fedetlenek, ahogy a vállai is, amikről lesöpri hosszú, mell alá érő tincseit. Mosolyogva szemez velem, miközben újra a számhoz emelem a poharam, majd mutatóujjával egy erotikus, hívogató mozdulatot tesz felém, aztán hátat fordít, így a fenekét is szemügyre vehetem. Megiszom az utolsó korty tequilát is, a poharamat levágom az asztalra, és ott hagyom Jongint. Feltűröm az ingem ujjait, miközben magabiztos léptekkel haladok a préda felé. Nem habozok, kezeimet a derekára teszem, és szinte azonnal hozzám simul, háta a mellkasomhoz ér, csípőnk együtt mozog a zene lüktető ütemére. Édes illata megcsapja az orrom, egyik kezemmel lenyúlok a combjáig, majd visszahelyezem karcsú derekára. Meglepően jól fogadja a dolgot, válaszként ágyékomhoz nyomja a fenekét, és egy vigyorral nyugtázom magamban, hogy megvan a ma éjjeli programom.

Szinte kitépem a szobám ajtaját, és magam előtt tolom be a lányt, akinek az ajkairól nem tudok leszállni. Az este folyamán egy szót se szólt még hozzám, és titokzatos kisugárzása rettentően izgatta a fantáziámat, ami a hamarosan bekövetkező tevékenységünket illeti. Hangos cuppanással válunk el egymástól amikor az ágyba lököm, de azonnal teste fölé helyezkedem, és újabb csókcsatába hívom. Erőteljesen keveredik a tequila és a pezsgő íze, amit az éjszaka során fogyasztottunk. Hm, félédes pezsgő. Cipőit lerúgja magáról, hallom ahogy tompán puffannak a szoba szőnyegén. Ébenfekete hajába markolok, kezeivel a nadrágomhoz nyúl, amit minden bajlódás nélkül kigombol, miközben ízlelőszerveink megállás nélkül vonaglanak egymáson. Érzem, hogy megpróbál irányítani, de nem hagyom, hogy felülkerekedjen. Eleget szenvedtem abban a két órában, amíg majd' szétrobbantam a nadrágomban. Kétségkívül van valami a lányban, már a pillantásaitól is a gatyámba tudnék élvezni. Kelletlenül szakadok el a telt ajkaitól, amik megduzzadtak, akárcsak az enyéim. Az ágyon lejjebb csúszva, vágyakozó pillantással nézek világosbarna szemeibe, amikben játékos, huncut, hívogató csillogás van. Az éjjeliszekrényhez nyújtva kihúzom a fiókot, és a kacatokat félresöpröm, mélyen az aljára nyúlok.

– Arra nem lesz szükség.

Édes hangjára felfigyelek, most először hallom. Kérdő pillantást vetek felé, hogy kifejtse a gondolatát.

– Óvszer – olyan erotikusan mondja, mint még senki más. – Nem kell, hacsak nem gyűjtöttél be valami nemi betegséget az előző kalandjaid során – pajkos mosolya mögül kivillannak a fogai.

Tetszik a humora, az elvontsága ellenére is. Még a nevét se tudom, de most nem is lényeges, mert a tekintete szinte követeli, hogy tegyem magamévá. Nem húzom tovább az időt, becsapom a fiókot, és megszabadulok az alsó ruházatomtól, majd a Fekete Szépség ruháját feltűröm a hasáig, hogy az bugyiját levehessem. Lehúzom a falatnyi csipkés anyagot, és ő készségesen széttárja a lábait, amik közé visszatérdelek. Már nincs rajtam az alsónadrág se, de meredező férfiasságomban mégis megnő a feszülő érzés, amint elém tárul az a látvány. Frissen szőrtelenített, egyedül egy vékony csík mutatja rajta az utat. Biztosan nem nekem szól, de értékelem a felkészültséget.

Egyik kezemmel megtámaszkodok a térdén, míg a másikat végighúzom nedvtől csillogó bejáratán. Halkan felsóhajt, könyökeire támaszkodik, hogy elérjen, s ujjait körém zárja. Nem tudom nyögés nélkül tűrni, ahogy forró tagomhoz ér a hideg keze, amit mozgatni kezd.

Nem tart sokáig az előjáték, legnagyobb meglepettségemre az ő türelme fogy el hamarabb. Elveszi a kezét, visszafekszik az ágyra, és szélesebbre nyitja a lábait.

– Érezni akarlak – vágytól túlfűtött hangon suttogja.

Nem kell kétszer kérnie, utoljára végighúzom rajta az ujjaim, majd csípőjénél fogva közelebb húzom magamhoz, és elhelyezkedem. Szexuális izgatottságtól hevesen dobogó szívvel kezdek behatolni, nézem ahogy teljes hosszúságom elmerül benne. Élesen felsóhajtunk, ő attól, hogy megtöltöm, én pedig attól, hogy körülvesz. Forró, nedves, és meglehetősen szűk.

Teljes súlyommal a lány vékony testére nehezedek, csípőm szinte magától lendül mozgásba, diktálva egy bizonyos ütemet. Lábak ölelik körbe a derekam, és kezek a nyakamat, próbálnak minél közelebb húzni magukhoz. Értem én, egy igazi fekete démon van az ágyamban. Fekete Démon. Úgy tűnik nincs szüksége finomkodásra – amit nem is bánok –, növelem a tempót, amitől élesen felsóhajt, és szőke tincseim közé túrva magához húz, hogy megcsókolhasson. Mintha villámokat szórna belém, mindenem bizseregni kezd, és mágnesként tapadok a szájára. Hangosan fújtatok az orromon át, de az oxigénhiány se tart vissza attól, hogy elszakadjak tőle, vagy lassítsak a csípőm sebességén. Érzem, hogy lábaival próbál oldalra húzni, de nem hagyom, hogy felülre kerüljön, és átvegye az irányítást. Úgy tűnik, hogy ő ezzel nem ért egyet, tovább csókol, de a bal lábát leveszi a derekamról, hogy az ágynak feszülve átfordulhasson, és meglepetten pislogva nézek rá, mikor maga alá teper, s rajtam ülve felegyenesedik. Nem szól semmit csak mosolyog, mozogni kezd rajtam. Megragadom a dereka két oldalát, finoman megszorítom, hogy azért lentről is irányítsam valamennyire. Ritmikus lovaglása átmegy valami másba, hüvelyét megfeszíti körülöttem, amitől hangosan felnyögök, fejemet hátra feszítve a párnába nyomom. Kap az alkalmon, hogy előtte feltáruló nyakamhoz férhet, lehajol, és ajkaival erőteljesen szívni kezdi helyenként a bőröm. Én is megragadom az alkalmat, hogy érvényesülhetek alatta, kezeimet a fenekére csúsztatom, kissé megemelem, hogy a csípőm nagyobb teret kapjon a mozgáshoz.

Eddig szinte meg se mukkant, pedig szeretnék hallani mást is a sóhajain kívül annak ellenére, hogy jobban díjazom az olyan nőket, akik nem vinnyognak szex közben. Őt valamiért mégis akarom hallani, ahogy szüntelenül nyögdécsel.

Átölelem a derekát, és egy mozdulattal teperem magam alá, hogy legalább egy nyögést kicsikarhassak belőle. Először visszaveszek a tempóból, ujjaimat a ruhája szélébe akasztom, és lehúzom a melleiről, az egyiket azonnal kezelésbe veszem a számmal és a nyelvemmel. Kerek és feszes. Érzem, hogy a Fekete Démon háta ívbe feszül alattam, ráadásként nagyobbakat lökök rajta, amitől felnyög. Elégedetten mosolygok, s folytatom a határozott, mélyre hatoló nyögéseket, a melleit pedig felváltva kényeztetem hol a kezeimmel, hol a nyelvemmel. Újra és újra felnyög alattam, körmeit a hátamba mélyeszti, amitől felszisszenek. Fáj, de a jó értelemben. Jobban felizgat, még az is, amikor erőteljesen végighúzza rajtam mind a tízet, közben pedig kéjesen nyögdécsel. Szinte látom magam előtt, ahogy felszántja a hátam felületi bőrrétegét, piros csíkokat hagyva maga után. Újra megfeszíti tagom körül az izmait, és az érzéstől felmorranok. Durván a hajamba markol, és felemeli a fejemet, hogy rá nézzek.

– Juttass a csúcsra – vágytól ködös tekintettel suttogja.

Mosolyogva fogadom el a kihívást, és veszek még egy nagy levegőt, mielőtt belekezdenék az utolsó hajrába. Feje mellett a tenyereimre támaszkodok, és minden létező izmom megfeszül, ahogy rendszertelen, de gyors ütemre váltok. A hatékonyság érdekében egyik kezemet végigvezetem a Fekete Démon testén, s hüvelykujjammal a csiklóját kezdem dörzsölgetni, amitől szenvedő nyöszörgésbe kezd, szemhéjai egymásnak feszülnek. Mostanra hangosan zihálok, fáradok, de nem állok le, már nincs sok vissza. Félig lehunyt szemekkel figyelem az alattam nyögdécselő nőt, aki lökéseimtől fel-le mozog az ágyon, ahogy a mellei is. Lehunyt szemeivel a feje mellett lévő kezem után nyúl, megfogja a csuklóm, és a nyakához irányít. Megszeppenve engedelmeskedem neki, tenyerem a nyakához feszítem, de csak annyira, hogy meg tudjam tartani magam, és ne fojtsam meg.

– Még – nyögi. – Erősebben…

Teljesítem a furcsa kérését, ujjaimmal erőteljesebben, de odafigyeléssel megszorítom. Érzem, ahogy nyaki artériája erőteljesen pulzál. A percek röpke pillanatoknak tűnnek, amíg el nem kezd hangosabb, elnyújtott nyögéseket hallatni. Csukott szemhéjai mögött látszik, hogy szemei fennakadnak, tüdejébe szorul a levegő, és lüktetni kezd a tagom körül. Eljuttattam a csúcsra.

Kifáradva fekszem az ágyon, és őt figyelem, miközben még érzem az utórezgéseket. Szerintem még soha nem élveztem ekkorát, mint imént a Fekete Démonba. Formás lábain visszahúzza a bugyiját, majd a ruháját megigazítja. Szeretem az olyan nőket, akiket nem kell hülye kifogásokkal elküldenem, de őt még szívesen megtartottam volna egy reggeli menetre is. Nyöszörögve kelek fel az ágyból, felhúzok egy pamutnadrágot, és a Démon mögé lépek. Hosszú tincseit eltűröm az útból, hogy számmal a nyakához férkőzhessek. Halk kuncogással elfordul, végigsimít a karomon, miközben elindul. Követem a bejárati ajtóig, és fenekébe markolok, ahogy kisétál.

– Még a nevedet se tudom – szólok utána, kijelentésem visszhangzik a lépcsőházban.

– Majd megtudod – lágyan mosolyog –, ha újra találkozunk – a levegőben dob felém egy puszit.